Huszonnyolc Csillagóra

Vidáman ballagtam a erdő mellett, tudva tudván, mire készülök. Hajnali öt felé járt az idő, a Napnak még csak árnyékát sem véltem felfedezni a sötétségben. Lépteimet szaporára vettem, futásnak eredtem, ahogy a távolból zötykölődő autóbusz egyre közelébb ért hozzám. Húsz méter futás után rájöttem, diplomatikusabb megoldás lenne, ha megállnék, és valahogy jelezném felszállási szándékomat. A jelzés nem volt több egy őrült, eszeveszett kalimpálásnál. XD A buszsofőr valószínűleg nem gondolt részeges idiótának, megállította a buszt, és becsületesen kiadta jegyemet Dorogig. Elfoglaltam egy kényelmes helyet az ablak mellett, és megkezdtem utazásomat a Dunától a Tiszáig.

Menet közben állandóan Szerelmemre gondoltam. :$ Akkor Ő még biztosan aludt, hacsak nem a torkában dobogott önnön szívem az Ő mellkasa alatt, ami miatt nem tudott lazítani. :) Hamarosan - gondoltam magamban - csillapíthatom izgalmát pár őszinte csókkal... ahhoz viszont oda kellene már érnem. Dorogon felvásároltam az egész készletet kedvenc csokijából! Nem kell nagy dologra gondolni, ez összesen négy darab volt! XD A busz is hamarabb érkezett, amivel mintegy 20 perccel korábban érkeztem meg Budapestre, s pár lengyel fiatal elkalauzolása, és egy villámgyors telefonbeszélgetés után már robogtam is Tiszaújváros felé.

És ott volt Ő: gyönyörű arcán széles mosoly húzódott, valószínűleg az izgalomtól. :) Ott állt a vasútállomás kellős közepén, ezért én már a vonatból megpillantottam Szépségét! :$ Nem is haboztam egy pillanatot sem! Míg az emberek szögletes mozgást követve hagyták el a vonatot, én nyílegyenesen, a színeket átugrálva mentem Emőkém felé, és egy szenvedélyesen kilehelt "végre" kíséretében karjaimba zártam! Ragyogó pillanat volt Mindkettőnk számára, hiszen akkor két "Tündöklő szép Csillag fénye" töltötte be a világot! :$

Bejártuk a fél várost, amit én nagy könnyelműen falunak tituláltam. :D Élvezettel, gyönyörűséggel sétálgattunk, olykor ámulattal hallgatva Egymást, vagy figyelve a hollókat és a sólyomikonokat. Megállapítottuk, hogy a "Jégre lépni veszélyes és tilos" kiírás némileg csalóka a gőzölgő vizet látván, s hogy a karácsonyi dallamos harangjátéknak még csak távolról sincs kapcsolata a karácsonyfával, még kevésbé a harangokkal, inkább egy hangfalnak köszönhetőek. :P Volt alkalmunk órákon át gyönyörködni Tiszaújváros természeti kincseiben (Emőkém nyilván tudja, mire gondolok! :P), majd a hóangyalkázást követően melegedni, olvadozni a váróteremben, sőt, vásárolni is voltunk! Kisvártatva pedig megkezdtük Szerelmes ölelésekkel, puszikkal, csókokkal és dudorászásokkal teljes utunkat a tényleges faluba. Varázslatos élmény volt az összebújás, Egymás Szeretgetése, a közös meditáció és energetikai gyakorlat, ahogyan a közös ébredés, reggelizés és a visszaút is. :$ Egy fontos dolgot akkor megtanultam: nem feltétlenül kiszámolóval kell eldönteni, hogy a ketchupos vagy a majonézes melegszendvicset együk-é meg! XD

Az elköszönés pillanata volt a legnehezebb, bizton állíthatom, Mindkettőnk számára. A Szerelemittas énekelgetés után nem akaródzott elengednünk Egymást. Nehéz szívvel szálltam fel a vonatra, és integettem a ponttá zsugorodó, végül semmivé váló Emőkémnek. Ezt az élményt közvetlenül egy telefonbeszélgetés követte, hogy valamelyest megkönnyítsük Egymásnak a dolgot.

Egy dolog biztos: mindkét nap felejthetetlen Számunkra, és ma már nem arról beszélgetünk, milyen lesz majd látnunk Egymást, hanem, hogy milyen Csodálatos volt a találka! Azokban a napokban több ízben is legyőztük Magunkat, teljesebbé váltunk Egymásban és Istenben is, aki minden kétséget kizáróan segíteni fog Nekünk a továbbiak megszervezésében is! :)