2011. február 13.

Megváltás

... és hirtelen felragyog a fény! Igen, sokunk vágyálma a tisztánlátás. Korábban számomra sem volt több puszta sóvárgásnál... Paolo Coelho tollából idézve: "Ha élsz, Isten is veled él. Ha viszont nem mersz kockáztatni, ő is visszavonul a távoli mennyekbe, és csupán filozófiai elmélkedés tárgya lesz". Én is így jártam: nem mertem élni! Élni, értitek? Mert milyen egyszerű is az, nemde? Nappal felkelsz, kikászálódsz az ágyból, és a reggeli ham & eggs mellé kávét kortyolgatva olvasod a kedvenc napilapodat. Délben vakon járod az utcákat, kegyetlenül robotolsz, s egyetlen mélyebb érzelmed csupán szerelmesed gyöngéd ölelése. Este holtfáradtan dőlsz az ágyba, és félálomban azon merengsz, mit kellene másképp csinálnod, hogy ne válj szürkévé... na, csakhogy ez az, amit a legtöbben nem tesznek meg!

Én megtettem. Nem volt könnyű, de számvetést csináltam életemről. Máig tisztán látom magam előtt a képet: egy újabb kínkeserves Valentinnap volt az is. Félve az emberek Boldogságától, a magányba temetkeztem. A kollégium távoli szakaszában egy szoba, ahol hangszereinket tároltuk, ideális volt a célra. Egész éjszakára átcuccoltam egy öngyűlölettel teljes nap végén. Megvetettem az ágyamat, és álomra hajtottam fejemet... márpedig az csak nem akart jönni. >Ja, hogy a mézédes pillangó még nem csókolt álmot a szememre? Annyi baj legyen, majd meditálok!< Így is történt... két óra üres zenehallgatásban merült ki a "nagy" meditáció. Emlékszem, a Lamb Gabriel c. számán el is sírtam magamat. De mivel nem sikerült elmerülnöm a Lelkiekben, álmatlanul feküdtem, hallgatva a csend szavát. Minden nesztől megriadtam, így a feszültségtől rezonáló cintányérok hangjára, az eső kopogására is. Az egyetlen ismerős illat saját bőröm szappanos és kissé izzadt nedűje volt paplanomon. Szívem torkomban dobogott, ahogyan azt kívántam, véget érjen ez a szörnyű és szomorú nap. Azon az éjjelen legnagyobb félelmem testesült meg: a magány...

... és hirtelen felragyog a fény! Egy mosolygós esztendő telt el azóta, s mostanra Boldogan ünnepelem Valentin napját. A Szerelmesek napja még mindig semmit nem számít... a Szerelmet nem egy ódivatú amerikai ünnep szerint kell megélnünk, hanem minden pillanatban! Nos, ez az év éppen ilyen volt! :) Boldog, békés és szenvedélyes! :) Ímhol elbotlottam, máskor elestem, de a Megváltás mindig felsegített a porból! :$ Könnyed és megfontolt léptei hosszan vittek előre, ami miatt végre tisztán láthatom a Mindenség szépségét! :) Újra tudok örülni, mosolyogni, szívből, derülten kacagni! :) Merek Bolondozni, merek létezni... merek élni! :) Mostanáig annyira az életemmé vált ez a mosolygás, hogy meg sem értem, hogy maradtam életben azelőtt... Isten Odaát valamit nagyon akar tőlem, különben nem küldte volna el nekem a Megváltást! :$ És én elfogadom a Boldogságot! Nem is... megadom magam neki! :D Nem ellenkezem többé, hanem csendben és türelmesen hagyom, hogy beszivárogjon szívembe, teljessé tegye létemet, melengesse Lelkemet! :) Emőkém, Drágám, Mindenségem, Szerelmem! :$ Köszönöm, hogy vagy nekem, köszönöm, hogy mindig itt vagy, köszönöm, hogy Megváltásom vagy! ♥♥♥ Végtelenül Szerelmes vagyok Beléd, csakis Tebeléd, ezt sose kérdőjelezd meg! :$ Jaj, Istenem... ANNYIRA NAGYON SZERETLEK!!! :$ ♥♥♥♥♥ És ezúton szeretnék Neked Nagyon Boldog Születésnapot kívánni! :) Fogadd Szeretettel csekély ajándékomat! :$ Nem egy nagy dolog, de a legtisztább és legjobb szívvel adom, csak Neked! :) CSAK TÉGED IMÁDLAK!!! ♥♥♥♥♥♥♥


... és hirtelen felragyog a fény! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése